2008. január 24., csütörtök

Haragszom

Ha folt lennél a pólómon, befesteném, hogy ne látszódj rajta. Ha te lennél a fehér szöszmösz a kabátomon, fognám a ruhakefét és lesöpörnélek róla. Ha hibás vonal lennél a füzetemben, kiradíroználak. Ha gyom lennél a kertemben, tövestül szúrnálak ki a virágaim közül. Ha gyűrődés lennél az ingemen, kivasalnálak. Ha sár lennél a cipőmön, lemosnálak. Ha lyuk lennél a zoknimon, zoknistul dobnálak el.

Haragszom rád, mert nem voltál igaz, haragszom rád, mert a családomat is belevontad a hazugságaidba, haragszom rád, mert megbántottál.

És rád is haragszom, mert nem jársz az utcán, amikor én ott várok arra, hogy szembekerüljünk egymással.

Rád pedig különösen haragszom, mert már megint azt hitted, én szavak és látvány nélkül is tudom, milyen kedvedben vagy, és tudni fogom azt is, hogy épp ne akarjak tőled semmit.

Magamra pedig azért haragszom, mert mindez még zavar is és bánt, és haragszom rátok.

Kahlil Gibran: A Próféta

"És olyanok is vagytok, akár az évszakok,
És bár a télben megtagadjátok a tavaszt,
A bennetek szunnyadó tavasz mosolyog szendergésében, és nem szenved sérelmet"

Tavasz

Végre megint süti a nap a jobb fülemet reggelente. Végre megint lehet nyitott kabátban loholni keresztül a városon. Végre lehet csillogó szemmel figyelni a tavaszt.
Lesni, hogyan dugja be lábujját az olvadó hó alá, hogyan rejti el szoknyájának fodrait a fák rügyeibe, hogyan kacag a madarak énekével, hogyan simogatja meg a fáradt arcokat napsugarakkal.
És mindenkinek, aki azt hiszi, még nincs itt a tavasz: már kinyílt a hóvirág és a téltemető! A tavasz ott bújik meg a szembejövők mosolyában, hogy mi is érezzük és továbbadjuk.
Sietnem kell, ma még sokat kell mosolyognom.

2008. január 18., péntek

Címszavakban

Tavaszodik, új a hajam, nem csak új, hanem jó is. Sőt. Megint mosolygok, mert volt kire, és megérte, mert átértékelte a napomat. Remélem, lesznek még átértékelt napok.
Lapoztam egyet, a régi lap bemocskolódott, nem lehetett már szépnek látni.
Most ez szép

2008. január 2., szerda

Rövid szöveges üzenetek

Amik neked szólnának, ha biztos lennék abban, hogy nem gázolok bele a lelkedbe és nem vagyok igazságtalan.
"Köszönöm, hogy a tavalyi évben elhitetted velem, fontos vagyok, ígérem, idén ez nem fordul elő."
"Remélem, ebben az évben nem váratsz majd meg annyira, és remélem, kegyes lesz hozzád az Isten, és elegendő türelmet ad nekem ehhez."
"Fáj, hogy megtudtam, hol állok a haverok sorában, de a sor végén állni azért jó, mert innen csak előbbre lehet kerülni."
Kár, hogy ezek az üzenetek - annak ellenére, hogy seggberúgásnak szánom őket - csak engem tesznek szánalmassá. Kár, hogy az egész helyzetből én kerülök ki szánalmasan összetörve, holott megint én vagyok az, aki nem tehet semmi többet. Hívtalak. Elutaztam. Vártam. Nyitott maradtam. Ujjongtam. Meghívtalak. Vártalak.
Ennél nyitottabb nem tudok lenni. Ennél nagyobb kaput nem tudok Neked nyitni.

Ennél jobban nem tudtál volna megbántani.

2007. december 25., kedd

Hmhmm Karácsony

Itt van a Karácsony, amikor összegyűlik a család apraja-nagyja, mindegyikünk hozza a maga személyiségét, hülye vicceit, összeülünk, eszünk-iszunk, végül hangos vinnyogva röhögések közepette eltüntetünk több méternyi mézeskenyeret.
Az idei év slágere a Rugósmikulás, a különféle kisangyalok és a Koponyalékelt Rénszarvas.
A Rugósmikulás a háztartás kihagyhatatlan tartozéka, mely nélkül sem örömteli ünnep, sem bamba vigyor nem költözhet az ember szívébe. Ellenben a lakás stratégiailag fontos pontján elhelyezett rugósmikulás egyetlen pöccintés hatására oldja a feszültséget, és mosolyt csal a lázas készülődéstől elcsigázott arcokra. Szerencsés tulajdonsága, hogy nem csupán önnön szórakoztatásunkra pöcögtethetjük, de mozgalmas alternatívát nyújthatunk vele az enerváltan tévéző rokonságnak is, illetve megnevettethetjük vele a mosogatásba feledkezett egyéneket is.
Kisangyalból a dolgok jelen állása szerint ismeretes a Rekedtcsengős Sálasangyal és a Pókbokszoló Gipcsangyal. Míg az előbbi csupán bájosan mosolyog és hörghurutos önmagunkra emlékeztet minket, addig a Pókbokszoló Gipcsangyal élete értelmét a sarokban ücsörgő pók Muhammad Alit megszégyenítő technikával történő kiütésében találja meg a karácsonyi időszakban.
Ezzel egyidőben a Koponyalékelt Rénszarvas visszafogott bájával és meleg fényével vonja magára az ember figyelmét. Az ízlésficam enyhe sajgása és a "hátezdönölűűű"-érzés agyba villanása útján fejti ki hatását. A Rugósmikulás mellé helyezve igazi lappföldi csemegének ígérkezik. Együttes hatásuk a gyermeki jókedv visszatérésével jelentkezik, a családi viták szinte azonnal elsimulnak. Mellékhatásként könnyezés és sajgó orcák jelentkezhetnek.
Nevetésben Gazdag Karácsonyt!

2007. december 23., vasárnap

Ami nem megy

Nem tudom elmondani, mi van bent, nem merem elmondani, mit érzek. Nincs, ami jobban kéne most, mégsem tudom elmondani, hogy mit szeretnék. Megrémiszt a fal előttem, vagy az árnyéka a falnak, aminek a tövében egyszer régen ültem. Nem akarok közelebb lépni, amíg biztos nem vagyok benne, hogy nem a hideg-rideg téglasoroknak ütközöm.
Ölelésre vágyom, melegségre, elfogadásra. Nem akarok harcolni, nem akarok küzdeni, elég volt az erős, öntudatos nő álarcából. Védj meg, kapj fel, vigyél el innen! Tedd meg, hogy elhiggyem, érdemes küzdeni, van miért harcolni, öntudatosnak és erősnek lenni. Akkor megint képes leszek majd tűzön-vízen átmenni, repülni, mosolyogva állni a buszon, versenyt kacagni a napsütéssel.

Addig... addig nem tudom, mi van. Nem bízom, nem reménykedem, nem várok. Félek.