Nem tudom elmondani, mi van bent, nem merem elmondani, mit érzek. Nincs, ami jobban kéne most, mégsem tudom elmondani, hogy mit szeretnék. Megrémiszt a fal előttem, vagy az árnyéka a falnak, aminek a tövében egyszer régen ültem. Nem akarok közelebb lépni, amíg biztos nem vagyok benne, hogy nem a hideg-rideg téglasoroknak ütközöm.
Ölelésre vágyom, melegségre, elfogadásra. Nem akarok harcolni, nem akarok küzdeni, elég volt az erős, öntudatos nő álarcából. Védj meg, kapj fel, vigyél el innen! Tedd meg, hogy elhiggyem, érdemes küzdeni, van miért harcolni, öntudatosnak és erősnek lenni. Akkor megint képes leszek majd tűzön-vízen átmenni, repülni, mosolyogva állni a buszon, versenyt kacagni a napsütéssel.
Addig... addig nem tudom, mi van. Nem bízom, nem reménykedem, nem várok. Félek.
Ölelésre vágyom, melegségre, elfogadásra. Nem akarok harcolni, nem akarok küzdeni, elég volt az erős, öntudatos nő álarcából. Védj meg, kapj fel, vigyél el innen! Tedd meg, hogy elhiggyem, érdemes küzdeni, van miért harcolni, öntudatosnak és erősnek lenni. Akkor megint képes leszek majd tűzön-vízen átmenni, repülni, mosolyogva állni a buszon, versenyt kacagni a napsütéssel.
Addig... addig nem tudom, mi van. Nem bízom, nem reménykedem, nem várok. Félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése