Henrik Ibsen: Peer Gynt

A legidősebb udvari manó (Peer Gynthöz):
Bölcsességfogad, lássuk, van-e hát,
Feltörni a Dovre-manó dióját?
A Dovre-manó:
Manó s ember közt mi a különbség?
Peer Gynt:
Ahogy én látom, nincs semmi különbség.
Nyársal az öregje, karmol az apraja,
Éppúgy, mint nálunk: aki bírja, marja.
A Dovre-manó:
Nagyon igaz, ebben egyeznénk.
De a reggel-reggel, s az este-este,
Valami különbség mégis lesz közte. -
Figyelj ide most, megérted tüstént,
Kivül, a kéklő égbolt alatt
A szabály: "Ember, légy önmagad!"
Itt benn, minálunk a bölcsesség
Igy szól: "Manó, légy magadnak - elég!"
Az udvari manó (Peer Gynthöz):
Sejted mélységét?
Peer Gynt:
Ködösnek tetszik.
A Dovre-manó:
Ez a hasító, metsző "elég"
Legyen cimeredben a jeligéd.