2007. december 12., szerda

Mert mégiscsak jó

Fáj a fejem, holnap látástól vakulásig dolgozni fogok, aludni kéne, de álmos egy kicsit sem vagyok, köhécselek, mert még mindig nem az igazi a torkom.
Mégis jó. Mert már nem kell sokat aludni, és itt a szünet. Mert közeleg a Karácsony. Mert van mézeskalács-receptem. Mert talán van valahol valaki, aki ezt is elolvassa. Mert kivilágították a várost. Mert szereztem meseszép szalagot a függönyt összekötni. Mert van miről ábrándozni akkor is, ha odakint jéghideg cseppekben szakad az eső. Mert telefonált. Mert mosolygott a hangja. Mert az én hangom vicces. Mert fiatalabbnak néznek - sokkal fiatalabbnak. Mert jövő héten érdekes színházi előadásra megyek. Mert a suliban csodálatos dolgokat készítünk az osztállyal. Mert jó zene szól a fülembe. Mert még mindig tudok mosolyogni.

Meg különben is. Miért ne lenne jó?!
Ákos: Mégis jó

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad,
Csak a magány hangja szól
A homlokod alól,
Mégis jó.

Én szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz.
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis jó.

Isten, szólj rám, ha vagy,
És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen.
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a Minden.
Néha bánat járja át
Az öröm pillanatát,
Mégis jó.


Nincsenek megjegyzések: