Végre megint süti a nap a jobb fülemet reggelente. Végre megint lehet nyitott kabátban loholni keresztül a városon. Végre lehet csillogó szemmel figyelni a tavaszt.
Lesni, hogyan dugja be lábujját az olvadó hó alá, hogyan rejti el szoknyájának fodrait a fák rügyeibe, hogyan kacag a madarak énekével, hogyan simogatja meg a fáradt arcokat napsugarakkal.
És mindenkinek, aki azt hiszi, még nincs itt a tavasz: már kinyílt a hóvirág és a téltemető! A tavasz ott bújik meg a szembejövők mosolyában, hogy mi is érezzük és továbbadjuk.
Sietnem kell, ma még sokat kell mosolyognom.
Lesni, hogyan dugja be lábujját az olvadó hó alá, hogyan rejti el szoknyájának fodrait a fák rügyeibe, hogyan kacag a madarak énekével, hogyan simogatja meg a fáradt arcokat napsugarakkal.
És mindenkinek, aki azt hiszi, még nincs itt a tavasz: már kinyílt a hóvirág és a téltemető! A tavasz ott bújik meg a szembejövők mosolyában, hogy mi is érezzük és továbbadjuk.
Sietnem kell, ma még sokat kell mosolyognom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése