Ma van Gáborom születése napja. Ennek örömére hajnalban elutazott Pestre, mert a Mama kórházba került. Nagyi szerencsére a körülményekhez képest jól van, Gábor viszont cefetül hiányzik Gergőnek is, nekem is. De szombaton már jön is haza, csak addig kell kibírni. Meg diót törni, mert zserbót sütünk szülinapra. (Hogy én mennyire rühellek diót törni...)
***
És hogy még véletlenül se legyen összefüggés a bejegyzésem témái között: Gergőnek kibújt a két alsó első metszőfogacskája. Az egyikkel már rettentően harap, a másikkal pedig karistol. A legújabb hobbija pedig számomra igencsak fájdalmas, ugyanis az orromat rágja. Becéloz, rábandzsít, majd előrelendül és én látom, ahogy közelít, rászippantja magát a nózimra és beleharap.
Ha ez nem sikerül neki, akkor a szemüvegemet nyalogatja.
Éljen a boldog gyermekkor!
***
És hogy még véletlenül se legyen összefüggés a bejegyzésem témái között: Gergőnek kibújt a két alsó első metszőfogacskája. Az egyikkel már rettentően harap, a másikkal pedig karistol. A legújabb hobbija pedig számomra igencsak fájdalmas, ugyanis az orromat rágja. Becéloz, rábandzsít, majd előrelendül és én látom, ahogy közelít, rászippantja magát a nózimra és beleharap.
Ha ez nem sikerül neki, akkor a szemüvegemet nyalogatja.
Éljen a boldog gyermekkor!
2 megjegyzés:
hogy sikerült a zserbó? :)
Zsuzsi! Édesanyám élete legjobb zserbóját készítette el. Az is igaz, hogy most megadta a módját rendesen, úgy keverte össze a hozzávalókat, ahogy az illik, hagyta pihenni, ahogy az illik... Ettől aztán olyan de olyan lett, hogy két tepsivel befaltuk az utolsó morzsáig... ahogy az illik. :D
Megjegyzés küldése