Morzsák

A macskám a megtört dióhéjakon fekszik és mosakszik.... A cinkék oda szoktak járni enni, lehet, hogy a macsek azt gondolja, ha elég sokáig fekszik a dióhéjban, a cinkék nem veszik majd észre?

A gránátalmás-körtés tea finom. Egy baja van, hamar elfogy és főzni kell megint.

Szlovéniába pedig vissza fogok menni. Tiszta, gyönyörű, és értenek angolul. Sőt, jobbára angolul értenek. Bled gyönyörű, a tónak olyan színe van, amit nem lehet elhinni, a Bohinji tó pedig olyan, mintha egy meséből került volna oda.

Nagyra nőtt gyerekek vagyunk. Jó volt tapsikolni az úton, meg térképpel játszani.

Ma meg jó füvet nyírni, csak a parlagfű is akcióba lépett, ezért az én orrom csavarodik.

Az élet összességében mégiscsak szép.

Az időnek kreatív múlatásárúl szóló jegyzet

Végy egy ottlapot, mellyen különb - különféle színes papírbúl hajtogatott csudák vagynak. Végy mellé egy tömbnyi színes lapocskát, mellyek négyzet alakúra vágattattak. Vedd hozzá a másodfél napja szakadó esőt és szürke eget, valamint az ezzel járó búskomorságot. Vegyítsd öszve, és tálald.

Mert ha szakad az eső, szürke az ég, és a hideg annyira túlzásba esik így nyáron, hogy még ő is fázik, muszáj napsütést lopni a szobába valahogy. Ha máshogy nem, színes lapok hajtogatásával, először sótartóvá, aztán 12 sótartóból csillagbogyóvá. Aztán másnap már besegít a Beach Boys (különösen a Status Quo-val közösen előadott Fun, fun, fun), mert attól mindig megjön a nyár, még akkor is, ha tél van. Így a lapok előbb 30 takaros kis elemecskévé gyűrődnek, aztán egymás nyakába ugranak és színes, virágos bogyó lesz belőlük.

A gondok ott kezdődnek, ha az ember olyan csodákat talál, amik nem 12 meg 30 elemből, hanem mondjuk szerényen 270 esetleg 360 darabkából állnak. Pedig azok olyan szépek... ahogy az 5 tetraéder összefűzéséből keletkezett gyönyörűség, aminek nekiálltam, de befuccsoltam. Nem tudtam értelmezni, hogy a bélyegnyi, sötét és homályos képen merről-merre tart a harmadik tetraéder a másik kettő között.

Mindenesetre büszke vagyok erre a két bogyóra. Mert szépek, és színesek, mert én csináltam őket, és néha egyáltalán nem volt egyszerű.

Holnap nagymosás

Beleöntöttem. Teát. Először a bögrémbe, aztán a bögre segítségével - vagy révén? - a billentyűk közé. Bevallom, nem ez volt életem legügyesebb húzása, de holnap egy csavarhúzó, meg némi víz segítségével megoldom a problémát (amit a cukros lötyi billzetbe száradása utáni gombcserék jelentenének).
És itt jön a vallomás: nagyon szeretem ezt a nyamvadt olcsó, régi billzetet, ami nem klattyog túl hangosan, és hiába intéztem ellene többször is támadást (teával és egyszer őszilével), mégis kitartott mellettem. Így ismét kimosom, kiszárítom, összeszerelem, mert megérdemel még egyszer ennyi időt.

Ez van kint. Hogy bent mi van... Jó nap volt, jó lett volna megosztani valakivel, de nem mesélés, hanem együtt megélés szintjén. Jó lett volna kiintegetni a medencéből, hogy "Nézd, milyen ügyesen lihegek a huszadik hossz után!", vagy együtt csóválni fejet a medencébe köpött rágó felfedezésekor.
De majd legközelebb... addig meg száradjon meg a billentyűk alja, a fürdőruhám meg a törölközőm.

Tökéletesség

A vihar előtti szél motoszkálása a fák ágai között egy forró nyári nap végén.

Volt egy szép napunk...

Előző este összekaptunk. Apróság volt, más fel se vette volna, de mi olyan hisztizős meddő vitát csaptunk belőle, amekkorát jelentéktelen kicsinységekből csak lehet.

Másnap hajnalban buszra szálltunk és elindultunk, hogy találkozzunk mi hárman. Aztán minden olyan volt, mintha mindig is így lett volna. Sétáltunk, ültünk a parkban és meggylevest ettünk kakaóscsigával. Ti terveztétek, hogy belementek a szökőkútba, én pedig kint maradtam. De így legalább volt valaki, aki vigyázott a cuccokra.

Kicsavartam a pólót, aggódtam a vizes cuccok miatt, aztán megint sétáltunk, röhögtünk, mentünk, néztünk halakat meg gyíkokat meg kígyókat meg mindenfélét, ami egy akvárium-terráriumban van. Majd ettünk, sétáltunk, lakattal zártuk le, amit örökkévalónak gondoltunk, végül séta és búcsúzás. Hééélo.

Jó veletek, még akkor is, ha nem szeretem a folyamatos bazmegolást és akkor is, ha nem mászom be a szökőkútba, csak lógatom a lábam a szélén.

"És volt, igazán volt egy szép napunk."