Előző este összekaptunk. Apróság volt, más fel se vette volna, de mi olyan hisztizős meddő vitát csaptunk belőle, amekkorát jelentéktelen kicsinységekből csak lehet.Másnap hajnalban buszra szálltunk és elindultunk, hogy találkozzunk mi hárman. Aztán minden olyan volt, mintha mindig is így lett volna. Sétáltunk, ültünk a parkban és meggylevest ettünk kakaóscsigával. Ti terveztétek, hogy belementek a szökőkútba, én pedig kint maradtam. De így legalább volt valaki, aki vigyázott a cuccokra.
Kicsavartam a pólót, aggódtam a vizes cuccok miatt, aztán megint sétáltunk, röhögtünk, mentünk, néztünk halakat meg gyíkokat meg kígyókat meg mindenfélét, ami egy akvárium-terráriumban van. Majd ettünk, sétáltunk, lakattal zártuk le, amit örökkévalónak gondoltunk, végül séta és búcsúzás. Hééélo.
Jó veletek, még akkor is, ha nem szeretem a folyamatos bazmegolást és akkor is, ha nem mászom be a szökőkútba, csak lógatom a lábam a szélén.
"És volt, igazán volt egy szép napunk."
1 megjegyzés:
Nem is kellett, h bemássz. Téged legalább nem néztek teljesen lököttnek az emberek, és nagyon szeretlek :))
Megjegyzés küldése