Szeretném...

Ha lenne valaki, aki megsimogatja az arcom, amikor szomorú vagyok. Ha valaki megfogná a kezem, amikor besötétedik. Ha lenne valaki, akinek megmutathatom azt az ezer apró csodát, amit nap, mint nap felfedezek. Ha nem unná meg, hogy néha ugyanazokat a csodákat mutatom meg. Ha nem érezném magamat idegennek. Ha eleredne végre az eső és elmosná a fejfájásom. Ha biztosan tudnám, hogy a holnap jobb lesz. Ha valaki rámköszönne az utcán. Ha egy pillanatra elakadna a lélegzetem. Ha csörögne a telefonom. Ha találkoznék rég nem látott ismerősökkel. Ha átalhatnék két napot lelkifurdalás nélkül. Ha menthetetlenül nyár lenne és valami vízparton lógathatnám a lábam. Ha valaki átölelne szorosan. Ha nem kéne szólni semmit, mert felesleges lenne minden szó. Ha nem kéne óvatoskodni, mert az, akivel beszélek, tudná, hogy nem bántanám meg soha. Ha a szívem mélyéből eltűnne az állandó magány érzése.
Szeretném. Nagyon szeretném, ha minden nap mellettem lenne az a valaki, aki most még sehol sincs.