Jó lenne, ha:
- El tudnám törölni a fájó emlékeket, de tudom, hogy mindazt, ami az életünkbe kerül, leckeként kapjuk, ezért tán mégis jobb lenne hagyni őket, hátha tanulunk, erősödünk tőlük.
- Elhinnéd nekem, hogy a pillanat kilátástalansága nem tart örökké, mert a pillanatok nem tartanak örökké. Ugyanakkor tudom, hogy van az ember életében egy időszak, amikor csak azt hiszi, amit lát, azaz a pillanatot, és örök érvényűnek tekinti.
- Nem kéne sokat utaznom, hogy lássalak titeket, bár akkor lehet, hogy elveszne a találkozások előtt érzett gyomorremegéses várakozás, a visszaszámlálások izgalma, a meglepetések öröme.
Több megváltoztatnivaló nem jut eszembe, és ahogy látom, tulajdonképpen nem is kell megváltoztatni semmit. Az életünk édessége a néha kapott keserű piruláktól csak még édesebbnek tűnik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése