Mert ha szakad az eső, szürke az ég, és a hideg annyira túlzásba esik így nyáron, hogy még ő is fázik, muszáj napsütést lopni a szobába valahogy. Ha máshogy nem, színes lapok hajtogatásával, először sótartóvá, aztán 12 sótartóból csillagbogyóvá. Aztán másnap már besegít a Beach Boys (különösen a Status Quo-val közösen előadott Fun, fun, fun), mert attól mindig megjön a nyár, még akkor is, ha tél van. Így a lapok előbb 30 takaros kis elemecskévé gyűrődnek, aztán egymás nyakába ugranak és színes, virágos bogyó lesz belőlük.
A gondok ott kezdődnek, ha az ember olyan csodákat talál, amik nem 12 meg 30 elemből, hanem mondjuk szerényen 270 esetleg 360 darabkából állnak. Pedig azok olyan szépek... ahogy az 5 tetraéder összefűzéséből keletkezett gyönyörűség, aminek nekiálltam, de befuccsoltam. Nem tudtam értelmezni, hogy a bélyegnyi, sötét és homályos képen merről-merre tart a harmadik tetraéder a másik kettő között.
Mindenesetre büszke vagyok erre a két bogyóra. Mert szépek, és színesek, mert én csináltam őket, és néha egyáltalán nem volt egyszerű.
1 megjegyzés:
Ez a szöveg.... mindig sikerül lenyűgöznöd :)) Ja, és ügyes vagyol mégegyszer! :)
Megjegyzés küldése