Beleöntöttem. Teát. Először a bögrémbe, aztán a bögre segítségével - vagy révén? - a billentyűk közé. Bevallom, nem ez volt életem legügyesebb húzása, de holnap egy csavarhúzó, meg némi víz segítségével megoldom a problémát (amit a cukros lötyi billzetbe száradása utáni gombcserék jelentenének).
És itt jön a vallomás: nagyon szeretem ezt a nyamvadt olcsó, régi billzetet, ami nem klattyog túl hangosan, és hiába intéztem ellene többször is támadást (teával és egyszer őszilével), mégis kitartott mellettem. Így ismét kimosom, kiszárítom, összeszerelem, mert megérdemel még egyszer ennyi időt.
Ez van kint. Hogy bent mi van... Jó nap volt, jó lett volna megosztani valakivel, de nem mesélés, hanem együtt megélés szintjén. Jó lett volna kiintegetni a medencéből, hogy "Nézd, milyen ügyesen lihegek a huszadik hossz után!", vagy együtt csóválni fejet a medencébe köpött rágó felfedezésekor.
De majd legközelebb... addig meg száradjon meg a billentyűk alja, a fürdőruhám meg a törölközőm.
És itt jön a vallomás: nagyon szeretem ezt a nyamvadt olcsó, régi billzetet, ami nem klattyog túl hangosan, és hiába intéztem ellene többször is támadást (teával és egyszer őszilével), mégis kitartott mellettem. Így ismét kimosom, kiszárítom, összeszerelem, mert megérdemel még egyszer ennyi időt.
Ez van kint. Hogy bent mi van... Jó nap volt, jó lett volna megosztani valakivel, de nem mesélés, hanem együtt megélés szintjén. Jó lett volna kiintegetni a medencéből, hogy "Nézd, milyen ügyesen lihegek a huszadik hossz után!", vagy együtt csóválni fejet a medencébe köpött rágó felfedezésekor.
De majd legközelebb... addig meg száradjon meg a billentyűk alja, a fürdőruhám meg a törölközőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése