Én már jártam ott, ahol ő most tart, ő pedig eddig ott volt, ahol én vagyok most. Semmi gond, az élet megy, én meg értem. Értem? Nem igazán, de valahol mégis értem.
Nem fogok sírni, mert nem akarok sírni, csak a könnyeim csorognak le az arcomon.
Nem fogok sírni, mert nem akarok sírni, csak a könnyeim csorognak le az arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése