Az a baj a novemberrel, hogy nem akar sehogyse vége szakadni. A szürke minden árnyalatát felvonultatja, a csapadék minden formáját előveszi, megmutatja. Közben a nappalok egyre rövidebbek és semmitmondóbbak, belevesznek az állandó ködbe és esőbe, az éjszakák pedig reménytelenül hosszúak.
Egyedül megélni a novembert olyan, mintha egy hónapig haldokolnál. Csak ülsz - fekszel - és várod, hogy valami történjen. Valami, ami nem eső, nem sár, nem köd és nem sötétség. Szerencsére lesz vége, legalábbis a tapasztalatok azt mutatják, hogy van vége - eddig mindig volt.
Különben is minden nap közelebb kerül a január.
Egyedül megélni a novembert olyan, mintha egy hónapig haldokolnál. Csak ülsz - fekszel - és várod, hogy valami történjen. Valami, ami nem eső, nem sár, nem köd és nem sötétség. Szerencsére lesz vége, legalábbis a tapasztalatok azt mutatják, hogy van vége - eddig mindig volt.
Különben is minden nap közelebb kerül a január.
"Hiába hosszú, vége
lesz az éjszakai sivatagnak." (Áprily L.: Vigasztaló vers)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése