Minden csoda elmúlása nyúlós-nyálkás érzést hagy maga után. Így van ez a hóval is, elolvad, marad utána a szürke latyak, meg a ragacsos sár. Az aszfalton sós-homokos lé csorog, a fű pedig fájdalmas cuppogással bocsátja útjára a lábakat.
Ennek ellenére sikerült megőriznem a jókedvem, nem sírok, nem érzem azt, hogy elhanyagolna - pedig hajajj, mennyire elhanyagol - sőt, próbálok segíteni, hátha akkor már lesz mire hivatkozzon, amikor elhanyagol.
Akárhogy is, mennyit lehet megbocsátani egy embernek, akinek a szeméről versek jutnak az eszedbe? Meddig kitartás, hogy minden este hiába várok a gép előtt, hátha megjelenik, és hol kezdődik a szánalmas megszállottság?
Most még úgy érzem, megéri várni. Még bízom abban, hogy ez nem lesz mindig így, csak rosszkor alakult ki köztünk, ami kialakult. Még úgy gondolom, kitartó vagyok, nem megszállott.
Ennek ellenére sikerült megőriznem a jókedvem, nem sírok, nem érzem azt, hogy elhanyagolna - pedig hajajj, mennyire elhanyagol - sőt, próbálok segíteni, hátha akkor már lesz mire hivatkozzon, amikor elhanyagol.
Akárhogy is, mennyit lehet megbocsátani egy embernek, akinek a szeméről versek jutnak az eszedbe? Meddig kitartás, hogy minden este hiába várok a gép előtt, hátha megjelenik, és hol kezdődik a szánalmas megszállottság?
Most még úgy érzem, megéri várni. Még bízom abban, hogy ez nem lesz mindig így, csak rosszkor alakult ki köztünk, ami kialakult. Még úgy gondolom, kitartó vagyok, nem megszállott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése