2007. november 15., csütörtök

Destination: anywhere

Nem szeretem túlzottan a havat, de a hóesést igen. Nagykabátba, meleg sálba burkolva baktatok végig a városon, és nézem a kavargó hópelyheket, figyelek. Ez a kavargás, ahogy a jégkristályok pocsolyává gyűlnek a lábak nyomában, mindig gondolatokat ébreszt bennem.
Ma is így ment ez, fejemben a nap teendőivel, az eljövő órák izgalmaival és fáradalmaival mentem az úton, a hó esett, az utcakövek pedig ismerősként koppantak a cipőm talpának. Minden olyan megszokott volt, még a hóesés is, pedig ezen a télen ez volt az első hó itt.
Énekelni lett volna kedvem: szomorú dalokat, búgó mély hangon, fájdalmasan elnyújtva a szótagok végét. Hátha a dal választ szerez a kérdőjelekre, megidézi az arcot, amit látnom kéne ahhoz, hogy a csend megszólaljon és mesélni kezdjen. Mégis a félhangos-félhalk dúdolást választottam inkább, nem muszáj, hogy mindenki engem bámuljon, amint munkába megyek. Mindenesetre a dúdolás is megtette a hatását, megnyugodtam, úgy döntöttem, hagyom pihenni azt a levelet, amit félálomban írtam, hátha érvényét veszti a hétvége folyamán.
Az utca pedig csak ment a lábam alatt, a hó egykedvűen csapódott az arcomnak, a szomorú dalok nem fogytak el, én pedig megérkeztem a munkahelyemre.
Destination anywhere
East or west, I don't care
Aztán levettem a sapkámat és újra Zsófi néni lettem, aki nemrég tért vissza Londonból, és alig várja, hogy január legyen, és elmehessen a reptérre egy nagyon fontos emberért.

Nincsenek megjegyzések: