Hát hol is kezdjem...
Kibékülésekkel indult az év. Volt, aki joggal bántódott meg, volt aki ok nélkül, de sikerült rendeződni a dolgoknak. Az egyikük most már tudja, hogy nem szabad nagyon rám telepedni, mert védem, ami az enyém és van olyan dolog, amit megtartok magamnak. Mert vannak dolgok az életemben, amikhez -rajtam kívül - csak egy embernek van köze. Samu - a másik - pedig tartja a távolságot, de tudom, hogy itt van, és figyel. És most jó. Örülök, hogy így alakult.
Aztán vizsgák. Nem sok, de legalább dögletesen unalmasak. Most is tanulnom kéne valami maszlagot arról, hogy hogyan meg miként meg miért és milyen keretek között, de ehhez komoly pánik kell, hogy én tanulni tudjak. Így megy ez.
Meg napsütés, ami végre megint van, és tavasz-illat kezd szállni a levegőben és már nem érzek ingert arra, hogy ki se dugjam az orrom a szabadba. Remélem, most már nem jön újabb fagyos időszak... elegem volt a vacogásból.
És persze szerelem. Az itthagyott betűk és illatfoszlányok időnként eljutnak az agyamig, aztán halk bizsergéssel jelzik megérkeztüket. A látszat csalfasága még most is lenyűgöz, szeretem az érzést, hogy ismerek valami olyat, amit mások nem látnak. Mindenki látja a békés felszínt, de hogy mi van mögötte, csak én tudom. Azt meg, hogy bennem mi van? Azt csak Ő tudja.
Sinead O'Connor & Terry Hall - All kinds of everything
Szeretnék nem itt lenni és nem ezt a vacakot tanulni. Pont.
Kibékülésekkel indult az év. Volt, aki joggal bántódott meg, volt aki ok nélkül, de sikerült rendeződni a dolgoknak. Az egyikük most már tudja, hogy nem szabad nagyon rám telepedni, mert védem, ami az enyém és van olyan dolog, amit megtartok magamnak. Mert vannak dolgok az életemben, amikhez -rajtam kívül - csak egy embernek van köze. Samu - a másik - pedig tartja a távolságot, de tudom, hogy itt van, és figyel. És most jó. Örülök, hogy így alakult.
Aztán vizsgák. Nem sok, de legalább dögletesen unalmasak. Most is tanulnom kéne valami maszlagot arról, hogy hogyan meg miként meg miért és milyen keretek között, de ehhez komoly pánik kell, hogy én tanulni tudjak. Így megy ez.
Meg napsütés, ami végre megint van, és tavasz-illat kezd szállni a levegőben és már nem érzek ingert arra, hogy ki se dugjam az orrom a szabadba. Remélem, most már nem jön újabb fagyos időszak... elegem volt a vacogásból.
És persze szerelem. Az itthagyott betűk és illatfoszlányok időnként eljutnak az agyamig, aztán halk bizsergéssel jelzik megérkeztüket. A látszat csalfasága még most is lenyűgöz, szeretem az érzést, hogy ismerek valami olyat, amit mások nem látnak. Mindenki látja a békés felszínt, de hogy mi van mögötte, csak én tudom. Azt meg, hogy bennem mi van? Azt csak Ő tudja.
Sinead O'Connor & Terry Hall - All kinds of everything
Szeretnék nem itt lenni és nem ezt a vacakot tanulni. Pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése