Már egy ideje meg akartam írni ezt, mert kitört az Újév, és olyankor az ember akarva-akaratlanul végigtekint az elmúlt időn. Lássuk, milyen volt 2008!
Eleinte eltűnt Henry, aztán megkerült, és továbbra sem értettük egymást - sajnos ez egy olyan állapot, amin azt hiszem, képtelen vagyok változtatni.
Aztán bekerült az életembe Samu, akivel eleinte nagyon jó volt beszélgetni, aztán egyre zavaróbbak lettünk egymásnak, végül kiderült, hogy annyira különbözőt gondolunk és annyira különbözően élünk, hogy csak gyilkolni tudjuk egymást. Sajnálom, hogy így alakult, de örülök, hogy megismerhettem Samut, aki bolond és komoly és komolyan bolond, meg úgy általában olyan, mint egy operett.
Közben telt-múlt az idő, kiderült, hogy a busz jobb, mint a vonat, és a suliban is egyre több virág nőtt. Nyár lett, meleg, találkoztam Frankkel, aki azt hitte, hogy ugyanazt hiszem, de én nem hittem azt, amit ő hitt, de ebből csak később lett galiba.
Jött az ősz, én képeket küldtem Gábornak, ő meg tanácsokat vissza. Aztán beszélgetni kezdtünk, és én egyre több erőt éreztem magamban.
Elég erőt ahhoz, hogy megmondjam Franknek: Én nem hiszem azt, amit ő. Megsértődött.
Elég erőt ahhoz, hogy megmondjam Samunak: Én nem úgy gondolok a barátságra, ahogy ő, és sajnos képtelen vagyok olyan barátja lenni, amilyet ő szeretne belőlem. Megbántottam, tudom, de nem vagyok jó színésznő.
Október lett, őszi szünet és én fényesre sikált gondolatokkal készültem a nagy találkozásra Gáborral. Izgultam, és éreztem, valaminek történnie kell. Lépésről-lépésre, szép csendesen alakult ez a boldog szerelem közöttünk, és én eleinte nem mertem magam egészen átadni neki.
Végül megjött a tél is. Fülig szerelmesen repültem át novemberből decemberbe, és most itt vagyok. Életem legszebb évbúcsúztatásán túl, mérleget készítek, milyen is volt 2008.
Jó volt? Rossz? Nem tudom. Szép volt, vagy legalábbis széppé tette a tudat, hogy ez volt az az év, amikor társra leltem.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok 2009-re!
Eleinte eltűnt Henry, aztán megkerült, és továbbra sem értettük egymást - sajnos ez egy olyan állapot, amin azt hiszem, képtelen vagyok változtatni.
Aztán bekerült az életembe Samu, akivel eleinte nagyon jó volt beszélgetni, aztán egyre zavaróbbak lettünk egymásnak, végül kiderült, hogy annyira különbözőt gondolunk és annyira különbözően élünk, hogy csak gyilkolni tudjuk egymást. Sajnálom, hogy így alakult, de örülök, hogy megismerhettem Samut, aki bolond és komoly és komolyan bolond, meg úgy általában olyan, mint egy operett.
Közben telt-múlt az idő, kiderült, hogy a busz jobb, mint a vonat, és a suliban is egyre több virág nőtt. Nyár lett, meleg, találkoztam Frankkel, aki azt hitte, hogy ugyanazt hiszem, de én nem hittem azt, amit ő hitt, de ebből csak később lett galiba.
Jött az ősz, én képeket küldtem Gábornak, ő meg tanácsokat vissza. Aztán beszélgetni kezdtünk, és én egyre több erőt éreztem magamban.
Elég erőt ahhoz, hogy megmondjam Franknek: Én nem hiszem azt, amit ő. Megsértődött.
Elég erőt ahhoz, hogy megmondjam Samunak: Én nem úgy gondolok a barátságra, ahogy ő, és sajnos képtelen vagyok olyan barátja lenni, amilyet ő szeretne belőlem. Megbántottam, tudom, de nem vagyok jó színésznő.
Október lett, őszi szünet és én fényesre sikált gondolatokkal készültem a nagy találkozásra Gáborral. Izgultam, és éreztem, valaminek történnie kell. Lépésről-lépésre, szép csendesen alakult ez a boldog szerelem közöttünk, és én eleinte nem mertem magam egészen átadni neki.
Végül megjött a tél is. Fülig szerelmesen repültem át novemberből decemberbe, és most itt vagyok. Életem legszebb évbúcsúztatásán túl, mérleget készítek, milyen is volt 2008.
Jó volt? Rossz? Nem tudom. Szép volt, vagy legalábbis széppé tette a tudat, hogy ez volt az az év, amikor társra leltem.
Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok 2009-re!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése