Igaza van, essék szó arról az emberről is, akit Gáborral úgy meg fogunk lepni az idén, hogy tavalyig visszamenően örülni fog a fülének (mert megfogja a fején a mosolyt, így nem esik majd le a feje teteje).
Szóval, hallassék szó most Cicaa-Kóci-Inorról, aki immáron lassan hatodik éve elviseli nyűgöm s nyilaim!
Kóci, aki Inor és Cicaa is egyben, még jó régen, hamvas kamaszlányként kavarodott az életembe gyalin. Beszélgettünk, nevettünk, ökörködtünk, sírtunk és komolykodtunk. Aztán évek jöttek-mentek, emberek jöttek-mentek, de Kóci, aki Inor és Cicaa is egyben, valahogy megmaradt. Mert ő olyan kis maradandó.
Jön a nagy szemével, az aranyos hangjával, a széles mosolyával és ott marad. Néha morog, néha fenekestül forgat fel mindent, aztán ugrabugrál és énekelget, bolondozik, aztán sálat köt, amiket néha be is fejez. Talán. Vagy visszabontja. Vagy nem, vagy határozottan talán.
Nem tudom elmondani, hogy mennyit jelent, mert annyit nem tudok beszélni. Mert Kóci van. Hat éve ott van, ül az ország nyugati sarkában és VAN. Nekem meg jókedvem lesz a tudattól, hogy ő van. Remélem, még sokáig lesz.
Szóval, hallassék szó most Cicaa-Kóci-Inorról, aki immáron lassan hatodik éve elviseli nyűgöm s nyilaim!
Kóci, aki Inor és Cicaa is egyben, még jó régen, hamvas kamaszlányként kavarodott az életembe gyalin. Beszélgettünk, nevettünk, ökörködtünk, sírtunk és komolykodtunk. Aztán évek jöttek-mentek, emberek jöttek-mentek, de Kóci, aki Inor és Cicaa is egyben, valahogy megmaradt. Mert ő olyan kis maradandó.
Jön a nagy szemével, az aranyos hangjával, a széles mosolyával és ott marad. Néha morog, néha fenekestül forgat fel mindent, aztán ugrabugrál és énekelget, bolondozik, aztán sálat köt, amiket néha be is fejez. Talán. Vagy visszabontja. Vagy nem, vagy határozottan talán.
Nem tudom elmondani, hogy mennyit jelent, mert annyit nem tudok beszélni. Mert Kóci van. Hat éve ott van, ül az ország nyugati sarkában és VAN. Nekem meg jókedvem lesz a tudattól, hogy ő van. Remélem, még sokáig lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése