2008. október 14., kedd

10 nap

Még tíz napig kiskamasz lesz a lelkem és ugrabugrál majd, mint valami megkergült ugróegér. Aztán lehet, hogy ez az állapot tovább is kitart, de még tíz napig biztos így lesz.
Mert jó... jó együtt élni a visszakapott energiámmal, jó levelet írni és várni, jó cinkos mosollyal ülni a buszon, és azon gondolkozni, mi történhet máshol.

Még tíz napig tervezgetek, eltervezem, mi lesz rajtam, melyik fülbevalómat fogom csörgetni a fülemben, aztán valamit itthonfelejtek, és improvizálok végül. Még tíz napig gyűjtöm mindazt, amit össze lehet gyűjteni, hogy egy ölelésbe belesűrítsem, aztán persze átváltom sok apróbbra, mert egy hatalmas ölelésnek olyan ereje van, hogy világokat változtat meg. Aztán, ki tudja lehet, hogy ez a világ megérett a változásra.

Még tíz napig álmodom a valóságról, aztán talán a valóság válik álommá. Még tíz napig szorongatok egy kezet gondolatban, aztán megszorítom a valóságban is (csak az ujjakra vigyázok).

Tíz nap rengeteg idő. Remélem, ez a tíz nap nagyon hamar elszáll, hogy aztán egy napig nagyon lassú legyen az idő.

Végül a vers, amit manapság dúdolok.
Zelk Zoltán: A boldogság

A boldogság, az bársony,
ölébe vesz, elaltat,
ringat, és sose faggat.

Az öröm gidalábon
ugrik a lány nyomába –
a bánat mindig sánta.

Nem járok már bicegve,
ugrálok kecskelábon –
Az út alattam bársony!

1 megjegyzés:

Alix írta...

Szerintem ne tervezd meg mien fülbid lesz. Csak mert ott, akkkor, tuti más fog tetszeni :D:D Ha nem, akkor én kérek elnézést. A szájpadlásos téma meg télleg faja XD