Május eleje

Találkoztunk, nevettünk, ugrattuk egymást, nevettünk, zümit szedtünk, énekeltünk, átugráltunk az úton, szellőztettünk, utaztunk, beszéltünk, nevettünk ugrattatok engem, kicsit sírtam, nevettünk, vigasztaltál, megöleltelek, aztán tovább nevettünk, egyezkedtünk, aggódtál, próbáltunk aludni... inkább kevés sikerrel.
Másnap aztán fáradtan teáztunk, bóklásztunk, nevettünk, láttunk Emesét, nevettünk, zümit szedtünk, ugrattuk egymást, láttunk helyi érdekes(ség)eket, virágot szedtünk, énekeltünk, néztünk, beszéltünk, nevettünk, buszoztunk, hímeztünk, buszoztunk, én felszálltam, te lent maradtál. Aztán Hűtlen és Törőcsik Mari.
És a csiga, a zsiráf meg a törpe hazafelé is röhögtek és vicceket meséltek egymásnak. A zsiráf vicce akkorát ütött, hogy a csiga meg a törpe messzire gurultak a röhögéstől.

Ha így írjuk le, nem is volt olyan nagyon különleges, pedig ez a két nap annyira jó volt, hogy minden hétvégének ilyennek kéne lennie.