Vártam, hogy eljöjjön, belesuttogjon a fülembe, végigsimítsa arcomat, beletúrjon a hajamba.Vártam, hogy rendet teremtsen a zűrzavarban, békét hozzon, elringasson, és elmondja: tényleg minden olyan szép, mint amilyennek lehunyt szemekkel látom.
Most itt van, suttog a fülembe a száraz falevelek zörgésével, langymeleg napsütéssel simogatja az arcomat, szellővel túr a hajamba.
Rendet hoz, vagy legalábbis kedvet a rendrakáshoz. A rendrakással pedig békét is teremt. Fáradtsággal ringat, és már látom is, nem kell lehunynom a szemem, hogy szépnek lássak mindent.
Visszatértek vele a színek, a hangok, az illatok is. Mind-mind egy csipetnyit hozott az elveszett reményből, egy-egy szikrányit az eltűnt izzásból.
Előbb-utóbb visszahoz engem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése