2008. február 17., vasárnap

Egy békáról - békáknak

Van egy béka. Hallgatag kis béka, messziről érkezett és messzire költözött. Felkeresett, elhitette velem, hogy nem lesz mindig ilyen hallgatag, hogy majd beszélgetünk is, sőt, volt idő, amikor még azt is elhittem neki, hogy herceggé válik majd.

Aztán egyszerre eltűnt. Eleinte vártam, hogy megjelenjen, aztán már nem vártam tőle semmit. Ne is keressen, hiszen csak hazugság lenne. Ha valakinek fontos vagyok, ha valakinek kicsit is számítok, akkor az nem tűnik el szó nélkül két hónapra. De ő eltűnt, aztán két hónap elteltével visszatért és megkérdezte, mit gondolok, merre járt. Hiba volt ezt kérdeznie. Nem is sejtette, hogy bennem mi játszódott le az elmúlt két hónapban, ezért megbántódott a válaszomon. Pedig csak arról van szó, hogy nincs szükségem olyan békára, amelyik szó nélkül kilép az életemből, aztán még én találjam ki, miért tette.

Kedves békák, ha valamit csináltok, ügyeljetek, hogy jól csináljátok. Ha kiléptek az életemből, akkor lépjetek ki rendesen. Ha pedig nem akartok végleg eltűnni, akkor legalább kéthetente brekegjetek, hogy tudjam, nem kell kiírni titeket a könyvemből. Okuljatok a hallgatag béka esetéből, ha nem hallatszotok, az olyan, mintha nem is lennétek.

Nincsenek megjegyzések: