Hát végre

Vártam, hogy eljöjjön, belesuttogjon a fülembe, végigsimítsa arcomat, beletúrjon a hajamba.
Vártam, hogy rendet teremtsen a zűrzavarban, békét hozzon, elringasson, és elmondja: tényleg minden olyan szép, mint amilyennek lehunyt szemekkel látom.

Most itt van, suttog a fülembe a száraz falevelek zörgésével, langymeleg napsütéssel simogatja az arcomat, szellővel túr a hajamba.
Rendet hoz, vagy legalábbis kedvet a rendrakáshoz. A rendrakással pedig békét is teremt. Fáradtsággal ringat, és már látom is, nem kell lehunynom a szemem, hogy szépnek lássak mindent.

Visszatértek vele a színek, a hangok, az illatok is. Mind-mind egy csipetnyit hozott az elveszett reményből, egy-egy szikrányit az eltűnt izzásból.

Előbb-utóbb visszahoz engem is.

Szoknya-kérdés

Pénteken megmutattam a lábaimat. Leírom a reakciókat.

• "Zsófi néni, pördüljön csak meg még egyszer!"
• "Nahát, ez tök jól áll neked!"
• "Hát te tiszta hülye vagy, ha így járnál, már rég elkeltél volna. Miért nem jársz mindig így? Kit érdekel az, hogy te nem szereted?"
• "Este hétkor várom a műtermemben aktfotózásra."

Hogy miért nem hordok szoknyát? Felsorolom:

• Huzatos
• Harisnyát kell hozzá húzni
• Ha már harisnya, akkor magassarkú cipő
• A látszat ellenére nem mindig vagyok oda azért, hogy rám csorogjon a férfiak nyála.
• Nem tudok úgy dolgozni, hogy az osztály nagyobbik felének pajzán gondolatai támadnak.
• Nincs zsebe

Néha jó, néha kell is, néha hordok is. De ahogy mások sem hordanak mindig nagyestélyit, én sem hordok mindig szoknyát. Legyen az az én bajom, ha ezért nem csüngenek rajtam fürtökben a férfiak.

"Énekelve menni az utcán is lehet,
Aki szeret engem, az ilyennek szeret."

Egy békáról - békáknak

Van egy béka. Hallgatag kis béka, messziről érkezett és messzire költözött. Felkeresett, elhitette velem, hogy nem lesz mindig ilyen hallgatag, hogy majd beszélgetünk is, sőt, volt idő, amikor még azt is elhittem neki, hogy herceggé válik majd.

Aztán egyszerre eltűnt. Eleinte vártam, hogy megjelenjen, aztán már nem vártam tőle semmit. Ne is keressen, hiszen csak hazugság lenne. Ha valakinek fontos vagyok, ha valakinek kicsit is számítok, akkor az nem tűnik el szó nélkül két hónapra. De ő eltűnt, aztán két hónap elteltével visszatért és megkérdezte, mit gondolok, merre járt. Hiba volt ezt kérdeznie. Nem is sejtette, hogy bennem mi játszódott le az elmúlt két hónapban, ezért megbántódott a válaszomon. Pedig csak arról van szó, hogy nincs szükségem olyan békára, amelyik szó nélkül kilép az életemből, aztán még én találjam ki, miért tette.

Kedves békák, ha valamit csináltok, ügyeljetek, hogy jól csináljátok. Ha kiléptek az életemből, akkor lépjetek ki rendesen. Ha pedig nem akartok végleg eltűnni, akkor legalább kéthetente brekegjetek, hogy tudjam, nem kell kiírni titeket a könyvemből. Okuljatok a hallgatag béka esetéből, ha nem hallatszotok, az olyan, mintha nem is lennétek.