Titkok

Nem tudod, hogy azóta:

• Korábban megyek munkába péntekenként, hogy legyen időm benézni az illatszerboltba, mert ott megtalálom az illatod.
• Sokkal több csípőset eszek.
• Mindent elolvasok, ami Afrikához köthető.
• Mindkét oldalán megsütöm a tükörtojást.

Azóta sem tudom:

• Mi volt itt neked a legrosszabb.
• Mikor jössz haza.
• Hogyan készül a kedvenc kajád.
• Hogy kerül ide az illatod megint a semmiből.

Ego sum

Vannak dolgok, amik jellemeznek engem. A kedvenc kutyás-cicás pizsamám; a hatdecis bögrém forró teával; a kockás, bélelt flaneling; a nyakamban lógó napocskám (és most már a cipőkanál alakú cédrusom is); a dobókockás fülbevalóm; a szemüvegem; a csíkos bársonysapkám; a sáljaim; a szélfútta hajam; Berci, a takaróm; a boldog-szomorú mosolyom.

Ez vagyok én. Tetszik, vagy sem, ez így marad.

Értem.

Rájöttem, hogy nem vesztettem semmit, sőt, még talán nyerhetek is. A legjobb tulajdonságomnak tartom azt, hogy a lelkem mélyén keljfeljancsi vagyok.
Az örök igazságok dicséretére álljon itt egy egyperces Örkénytől.

Információ
Tizennégy éve ül a kapubejáratban, egy kis tolóablak előtt. Mindössze kétfélét kérdeznek tőle:
- Merre vannak a Montex irodái?
Erre így válaszol:
- Az első emeleten, balra.
A második kérdés így szól:
- Hol található a Ruggyanta Hulladék Feldolgozó?
Amire ő így felel:
- Második emelet, jobbra a második ajtó.
Tizennégy év óta még sohase tévedett, mindenki megkapta a kellő útbaigazítást. Egyszer történt csak, hogy ablakához odaállt egy hölgy, és föltette a szokásos kérdések egyikét:
- Kérem szépen, merre van a Montex?
Erre ő kivételesen elnézett a messzeségbe, aztán így szólt:
- Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.
A hölgy panaszt tett. A panaszt kivizsgálták, megvitatták, aztán elejtették.
Tényleg, nem olyan nagy eset.

Dehogyisnem!

Fodor Ákos: Három negatív szó

nincs
semmi
baj

Értem?

Én már jártam ott, ahol ő most tart, ő pedig eddig ott volt, ahol én vagyok most. Semmi gond, az élet megy, én meg értem. Értem? Nem igazán, de valahol mégis értem.
Nem fogok sírni, mert nem akarok sírni, csak a könnyeim csorognak le az arcomon.

Papírkarácsony

Szeretek meglepetést előkészíteni, titokban kieszelni, beosonni, titokzatoskodni, ártatlan arccal odébbállni és lesni a hatást.
Papírfecnire dobva az asztalon hagyni 3 tejkaramellát, vagy az igazgatói iroda ajtajára csempészni egy papírból készült díszt. Akkor igazán jó a meglepetés, ha nem is derül ki, hogy ki volt az, csak a "valaki kedves volt ma velem"-érzése tölti el a másikat. Aki nem tudja, ki is lepte meg, a meglepetés napján mindenkire mosolyog, a mosoly pedig köztudottan ragadós.
Ezért szeretek meglepetést tervezni. A mosoly, amivel eltervelem járvánnyá dagad és a végén egy ember meglepetéséből több családnak való mosoly kerekedik. Add tovább.

E. Isenhour: Add tovább

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.

Ne feledd a másik fájdalmát.
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó, vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.
Add tovább.

Ha tudsz egy kedves történetet.
Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád,
Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.

Ne légy önző a szívedben,
De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered,
Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.

Ha Isten meghallgatta imád,
S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak,
Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.

Reggeli helyett

Minden csoda elmúlása nyúlós-nyálkás érzést hagy maga után. Így van ez a hóval is, elolvad, marad utána a szürke latyak, meg a ragacsos sár. Az aszfalton sós-homokos lé csorog, a fű pedig fájdalmas cuppogással bocsátja útjára a lábakat.
Ennek ellenére sikerült megőriznem a jókedvem, nem sírok, nem érzem azt, hogy elhanyagolna - pedig hajajj, mennyire elhanyagol - sőt, próbálok segíteni, hátha akkor már lesz mire hivatkozzon, amikor elhanyagol.
Akárhogy is, mennyit lehet megbocsátani egy embernek, akinek a szeméről versek jutnak az eszedbe? Meddig kitartás, hogy minden este hiába várok a gép előtt, hátha megjelenik, és hol kezdődik a szánalmas megszállottság?
Most még úgy érzem, megéri várni. Még bízom abban, hogy ez nem lesz mindig így, csak rosszkor alakult ki köztünk, ami kialakult. Még úgy gondolom, kitartó vagyok, nem megszállott.