avagy: Hogyan válasszunk esküvői ruhát kismamaként.
A fehér erősít. Ez tény, de kevesen tudják, hogy nem egy kicsit vagy kissé, hanem SZÖRNYEN. A varrónő, aki vállalta, hogy alig egy hónap alatt megtervezi és elkészíti életem nagy napjának ruháját, felpróbáltatott velem egy gyönyörű fehér ruhát. Akkor az volt az érzésem, hogy egy albínó elefánt tekint vissza a tükörből, lesápadtam, és elhatároztam, hogy nem lesz hófehér ruhám.
Aztán az őszi szünetben elmentünk a sógornőmmel és az unokahúgommal esküvői ruha szalonba ruhákat próbálni. Pechemre kismama-naciban voltam, lebuktam... "Nagyon nagy lesz a pocid!"- sápítozta a nő, mintha nem tudnám, hogy mi a természet rendje, aki kismama, annak a hasa térfogat-növekedés révén helyet teremt az utód fejlődésének. Ennek örömére csak a bálna-méretű ruhákat volt hajlandó leakasztani a fogasról, amiken kb. 30-40 centi anyagot kellett összefognia hátul, hogy kiderüljön, hogy is néz ki. Ahhoz képest, hogy életem legnagyobb bulijának szántam, életem egyik legkevésbé bulis időszaka volt... Pech.
És eljött az első ruhapróba napja. Izgatottan vonultunk el anyuval a varrónőhöz, aki megjelent egy spanyol hadihajó törtfehér vitorlájával, és rám akasztotta. Tükörbe nézve hallottam a fejemben a szakállas tengeri medve rikkantását: "Hínnye, az áldóját! Hozd a szigonypuskát, te fiú, itt jön a nagy fehér bálna!" Kitartóan próbáltam megőrizni a kényes egyensúlyt a magas sarkaimon, így nem értem rá azzal törődni, hogy pánikoljak: én leszek Moby Dick az anyakönyvvezető előtt. Közben az aprócska termetű varrónő jobbra ugrott-balra tűzött és a duzzadó vitorla hirtelen elkezdett alakot ölteni. Szép lett, majd csodálatos, végül egyenesen mesés.
Aztán jött a hab a tortára, a kiskabát. Egy kis tűzés itt, egy kis tűzés ott és kiderült: Soha életemben nem voltam még ilyen szép, mint most, első gyermekemmel a pocakomban, magas sarkakon egyensúlyozva, másfél marék gombostűvel a leendő ruhámban.
És mégiscsak fehér, és mégiscsak ruha. Csak épp jól van szabva, ezért nem látszik benne a helyes kis dudor a pocim elején, viszont látszik, hogy van derekam, és a kismamásra duzzadt kebleim sem öltenek tankhajónyi méretet, viszont jól mutatnak a dekoltázsban.
Tehát: Tök mindegy, hogy mennyire vagy kismama az esküvődön, az a lényeg, hogy olyan varrónőt találj, aki érti a dolgát, és nem ijed meg attól, ha feladatot kap.
A fehér erősít. Ez tény, de kevesen tudják, hogy nem egy kicsit vagy kissé, hanem SZÖRNYEN. A varrónő, aki vállalta, hogy alig egy hónap alatt megtervezi és elkészíti életem nagy napjának ruháját, felpróbáltatott velem egy gyönyörű fehér ruhát. Akkor az volt az érzésem, hogy egy albínó elefánt tekint vissza a tükörből, lesápadtam, és elhatároztam, hogy nem lesz hófehér ruhám.
Aztán az őszi szünetben elmentünk a sógornőmmel és az unokahúgommal esküvői ruha szalonba ruhákat próbálni. Pechemre kismama-naciban voltam, lebuktam... "Nagyon nagy lesz a pocid!"- sápítozta a nő, mintha nem tudnám, hogy mi a természet rendje, aki kismama, annak a hasa térfogat-növekedés révén helyet teremt az utód fejlődésének. Ennek örömére csak a bálna-méretű ruhákat volt hajlandó leakasztani a fogasról, amiken kb. 30-40 centi anyagot kellett összefognia hátul, hogy kiderüljön, hogy is néz ki. Ahhoz képest, hogy életem legnagyobb bulijának szántam, életem egyik legkevésbé bulis időszaka volt... Pech.
És eljött az első ruhapróba napja. Izgatottan vonultunk el anyuval a varrónőhöz, aki megjelent egy spanyol hadihajó törtfehér vitorlájával, és rám akasztotta. Tükörbe nézve hallottam a fejemben a szakállas tengeri medve rikkantását: "Hínnye, az áldóját! Hozd a szigonypuskát, te fiú, itt jön a nagy fehér bálna!" Kitartóan próbáltam megőrizni a kényes egyensúlyt a magas sarkaimon, így nem értem rá azzal törődni, hogy pánikoljak: én leszek Moby Dick az anyakönyvvezető előtt. Közben az aprócska termetű varrónő jobbra ugrott-balra tűzött és a duzzadó vitorla hirtelen elkezdett alakot ölteni. Szép lett, majd csodálatos, végül egyenesen mesés.
Aztán jött a hab a tortára, a kiskabát. Egy kis tűzés itt, egy kis tűzés ott és kiderült: Soha életemben nem voltam még ilyen szép, mint most, első gyermekemmel a pocakomban, magas sarkakon egyensúlyozva, másfél marék gombostűvel a leendő ruhámban.
És mégiscsak fehér, és mégiscsak ruha. Csak épp jól van szabva, ezért nem látszik benne a helyes kis dudor a pocim elején, viszont látszik, hogy van derekam, és a kismamásra duzzadt kebleim sem öltenek tankhajónyi méretet, viszont jól mutatnak a dekoltázsban.
Tehát: Tök mindegy, hogy mennyire vagy kismama az esküvődön, az a lényeg, hogy olyan varrónőt találj, aki érti a dolgát, és nem ijed meg attól, ha feladatot kap.
1 megjegyzés:
Zsopi Mindenhogyan .. SZÉÉÉÉÉP!!!!
Megjegyzés küldése