A napsütés, a langyos eső, a szivárványok, a tavasz összehasonlíthatatlan illata, a nyár tikkasztó melegsége, a pára vibrálása a föld felett, az ősz színei, a hóesés csodája.És akkor még szó sem esett a kutyák szemében megcsillanó hűségről, a boldogan vigyorgó pofájukról, amikor megvakarják őket úgy istenigazából. Vagy a macskák életigenléséről. Meg az avar alól előbújó virágokról. A nagymamák sütijeiről. A firkálásból kialakult jópofa rajzokról. Arról, hogy néha onnan jön elismerés, ahonnan legkevésbé várod. Meg... meg... meg...
A növények fejlődése magtól virágig és termésig. A forró csoki illata és párájának játéka. A látvány, ahogy tinta csöppen a vízbe és lassan eloszlik. A meglepetések előkészítésének izgalma.
A varázslat, ami minden nap ott van körülötted, csak nyisd ki a szemed. És ha már a szemed nyitva, ne zárd be a szíved!
A világ valahol ott romlik el, hogy elfelejtünk gyerekként rácsodálkozni. Gyerekként látod, hogy minden színes, mindennek illata van, és más és más tapintása. Felnőttként miért kéne megakadnunk azon, hogy istenem, már megint szakad az eső, vagy a fenébe, már megint fúj a szél?!
Szakad az eső, buborékot vetnek a pocsolyák, csöpög az eresz, ázott föld-illat terjeng a levegőben. Előkerülnek a csigák, és óvatosan kúsznak maguk sem tudják hová.
Fúj a szél, sodorja a leveleket, a port, földig hajolnak a fák, hullámzanak a fűszálak, ijesztően fütyül a kéménybe, meséket lehet rá kitalálni, merről jöhet, mit akarhat, hová tart.
A nagy viharok közben lehet lesni a villámokat, hallgatni a dörgést. Ijesztő, ahogy a természet megmutatja ilyenkor: milyen kicsiny is az ember. Mégis gyönyörű. Mert tudod, hogy kisüt a nap, talán szivárványt találsz az égen. És a felhőkbe alakokat lehet belelátni. görkorcsolyás tehenet, vagy lökhajtásos kengurut...
Mert annyi csoda van ezen a világon, amit fel kell fedeznünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése