Meganyásodtam. No nem a testalkatom, az maradt ugyanaz a kólásüveg, ami eddig volt (illetve volt egy kis idő, amíg egy elöl gömbölyödő kólásüvegre hasonlított), de Anya lettem. Nagybetűs, igazi, ijesztően valódi édesanya.
Bajban vagyok, mert csak sablonos szövegek jutnak az eszembe, ha meg kell fogalmaznom, mi is ez az egész.
Egy CSODA. Csupa nagybetűvel,
a nap 24 órájában. Zuhogó esőben is ragyogó napsütés, ha Gergő elmosolyodik. Hajnalban, amikor elnyűtt fejjel benézek a jóllakottan pislogó gyermekemhez a kiságyba, felderül az arca, boldogan rúgkapál - egyszerre tündérekkel telik meg a szoba, láblógázva kacagnak a polcokról, én pedig újra és újra rabja leszek ennek a varázslatnak.
Cserébe egy-egy éjszakát átvirrasztunk, sétálunk, döncölünk, morgunk. Ilyenkor pironkodva vallom be magamnak - aztán szégyenkezve el is hessegetem a gondolatot - hogy jobban jártam volna egy aranyhallal, az csendben van éjszaka, csak a levegőztető surrogását kell megszokni. De az aranyhalakhoz nem járnak láblógázó tündérek a polcra, nem ragyog fel a mosolyuktól a nap.
Így aztán alámerülök a pelenkák tengerébe (éljen a mosható nadrágpelus!), gyerekdalokat hallgatok naphosszat (Gryllus Vilmos a nagy kedvenc),
3-4 órás időközökben leülök Gergővel az ölemben, és belefeledkezem a csodába. Elmerülök egy-egy apró részletben, az egyre hosszabb és sűrűbb szempilláitól a gödröcskés kezecskéjén át a csőtészta vastagságú lábujjáig mindent megcsodálok oda-vissza, és elmélkedem az élet ésszel fel nem fogható varázslatán. Menthetetlenül és végérvényesen szerelmes lettem ebbe a kiskölyökbe.
Így jártam. És az angyalok énekelnek...
Egy CSODA. Csupa nagybetűvel,
a nap 24 órájában. Zuhogó esőben is ragyogó napsütés, ha Gergő elmosolyodik. Hajnalban, amikor elnyűtt fejjel benézek a jóllakottan pislogó gyermekemhez a kiságyba, felderül az arca, boldogan rúgkapál - egyszerre tündérekkel telik meg a szoba, láblógázva kacagnak a polcokról, én pedig újra és újra rabja leszek ennek a varázslatnak.Cserébe egy-egy éjszakát átvirrasztunk, sétálunk, döncölünk, morgunk. Ilyenkor pironkodva vallom be magamnak - aztán szégyenkezve el is hessegetem a gondolatot - hogy jobban jártam volna egy aranyhallal, az csendben van éjszaka, csak a levegőztető surrogását kell megszokni. De az aranyhalakhoz nem járnak láblógázó tündérek a polcra, nem ragyog fel a mosolyuktól a nap.
Így aztán alámerülök a pelenkák tengerébe (éljen a mosható nadrágpelus!), gyerekdalokat hallgatok naphosszat (Gryllus Vilmos a nagy kedvenc),
3-4 órás időközökben leülök Gergővel az ölemben, és belefeledkezem a csodába. Elmerülök egy-egy apró részletben, az egyre hosszabb és sűrűbb szempilláitól a gödröcskés kezecskéjén át a csőtészta vastagságú lábujjáig mindent megcsodálok oda-vissza, és elmélkedem az élet ésszel fel nem fogható varázslatán. Menthetetlenül és végérvényesen szerelmes lettem ebbe a kiskölyökbe.Így jártam. És az angyalok énekelnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése