Itt vagyok

"Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett."

Századik

Ez hát a századik bejegyzésem ebben a blogban. Azért látszik rajtam, hogy amióta van kihez beszélni, jóval ritkábban jut eszembe idejönni, tenni-venni a blogon, bejegyzéseket írogatni. De mi is történt az elmúlt hetekben, hónapokban?
Elszállt az iskolaév, és szerencsére jó gyorsan tette. Most már csak a szokásos diliház van vissza, összeolvasásokkal, naplólezárásokkal. Hercehurca.
Elhalasztottam a szakdolgozatom leadását, mert nem végeztem vele... túl sok időt vett el tőlem a gyűrűm nézegetése, meg a növények, meg a rejtvények, meg a kert, meg.... gyakorlatilag bármi, ami nem a szakdolim volt.
Voltunk osztálykiránduláson a Balatonon és a gyerekek hihetetlenül élvezték a vizet, a napsütést, leégve és fáradtan értünk haza, aztán megint eleredt az eső... Mert esett, rengeteget, szakadatlanul esett és esett, néha pedig kisütött a nap, hogy lehessen füvet nyírni.
Hazahoztam az iskolából a rettentő ronda gyászos sötétbarna fadobozkát, amit találtam. Papókám lecsiszolta nekem, én meg lefestettem, és tegnap ráragasztottam az utolsó kis cikornyát is, amit szerettem volna rátenni. Most gyönyörű, meseszép és felismerhetetlen. (Ez a legfontosabb, mert annyira rút volt az a barna, hogy olyan rút nincs a világon.)
Hazaköltöztettük Gábor kaktuszait, és miért is ne, a kaktuszok is jobban érzik magukat itt, mint ott. Gyönyörű nagyra nőtt mind, van, amit átültettünk nagyobb cserépbe, de hamarosan megint átültethetjük, mert kihízta az új cserepet is. Vetettünk mindenféle kacifántos nevű és kinézetű növényről magot, amik nagy számban ki is keltek, így most fogalmam sincs, hová fogok ennyi mindent pakolni a télen.
És a legfontosabb: május elején kaptam egy miniatűr hófehér orchideát, a héten pedig az egyik kolléganőm kapott egy nagy fehér gyönyörűséget, és azt mondta rá, hogy neki nem kell. Nem igazán értettem, hogy hogyan lehet egy ilyen mesére azt mondani, hogy nem kell. de ha már így van, én örökbefogadtam.
Az élet mégiscsak szép, nem?

(Fényképeket meg majd hozok, de most ugrok vissza a mókuskerékbe.)